Eighth

- Rose, én nem tudom mit szeretnék pontosan mondani. De úgy érzem, hogy nem vagy közömbös a számomra. Ezt már azóta a nap óta tudom, mikor itt ébredtem reggel nálad azon a bizonyos napon, mikor megtaláltál a pázsitodon. Mikor elmentünk kávézni, nekem tényleg az volt a szándékom, hogy jobban megismerjelek, és hát miután megjelent a képünk a címlapokon, nagyon kiborultam, hogy te ezt nem akartad, akkor nagyon sajnáltam. Nem is hittem el, mikor a menedzserünk felajánlotta neked ezt a lehetőséget. Aztán, mikor nálunk voltál, teljesen megbabonáztál, hiszen az a csók bizonyítja mennyire. Nagyon régen éreztem már ilyet.- lehajtotta a fejét és a lábát nézte.- Figyelj Rose, én szeretnék veled randizni, és ha már ott tartunk járni is veled. Tudom, hogy mi történt veled régebben, de én más vagyok. Nem vagyok benne semmilyen szektában. A fiúkkal csak egy banda vagyunk, akik zenélnek és jól érzik magukat a színpadon. Elkezdtem érezni irántad valami megfogalmazhatatlant és ezért is szeretnélek még jobban megismerni.- úgy éreztem befejezte, de én nem voltam képes mit mondani. Ez a vallomása nagyon sok volt nekem. Hiszen valami hasonlót éreztem én is, de ő is megmondta, hogy tudja, hogy mi történt velem, de ő nem tenné meg. Nem tudom mit gondoljak. Már néhány perce csöndben ülünk és olyan kétségbeesett arca lett, hogy szerintem meg kellene szólalnom.
- Figyelj Luke.- ültem át mellé a kanapéra.- Nem tudom pontosan, hogy mit vársz tőlem. De te is tudod pontosan, hogy nekem ez nagyon megterhelő, mivel nagyon hasonlítotok, foglalkozás terén. Tudom, hogy te nagyobb körökben mozogsz, mint ő, de valahogy mégis.- elhallgattam egy pillanatra és ránéztem. Ő csak bámult rám, sok féle érzelem tükröződött az arcán. Megsimogattam az arcát és a nyakát. Láttam, hogy kirázza a hideg és behunyta a szemét. A tenyerembe hajtotta a fejét és a kezemre tette a kezét.
- Rose, érzed, ami most kettőnk között zajlik?- nézett bele egyenesen a szemembe. Levette a kezünket az arcáról és belecsókolt a tenyerembe. Végig puszilta az ujjhegyeimet. Megbabonázva néztem, hogy mit művel velem és egyszerűen nem tudtam neki ellen állni. Érzelmileg nagyon ingatag lettem. Hirtelen felpattantam a kanapéról és jó távol mentem tőle, egészen az ablakig. Nem érezhetek sehogy se iránta. Nem szabad újra megtörténnie. Éreztem, hogy a közelemben van, végig simított a karomon és óvatosan a derekamra kulcsolta a kezeit. Kirázott a hideg és teljesen lemerevedtem. Miért kell ezt csinálnia? Nem fogok sokáig bírni magammal.- Érzem, hogy te is érzel irántam valamit, hiszen miért csókolóztunk volna? És miért aludtunk volna együtt?- ezekre pontosan tudtam a választ. Akarom őt, igen bevallom. Én is szeretnék vele randizni, és ha esetleg több lenne köztünk, akkor szívesen bele mennék. Istenem, végre bevallottam magamnak is. Neki is meg kéne tennem. Megfordultam karjaiban és a mellkasára tettem a kezem. Éreztem heves szívverését. Belenéztem gyönyörű szemeibe.
- Igazad van Luke, tényleg teljesen feje tetejére állítottad az életem, ahogy csak lehet.- nevettem fel. Ő is elmosolyodott.- Hiszen egy kis névtelen dalszövegíró voltam, amikor betoppantál. Most meg idejössz és elmondasz egy kis romantikus monológot. Nagyon tetszett, hiszen én is valahogy így érzek. Szeretnélek jobban megismerni.- mondtam mosolyogva. Lukenak kitágult a szeme és hirtelen felkapott és pörgött velem körbe körbe.- Jézusom Luke, tegyél le.- sikongattam, nevettem és csapkodtam a vállát. Lerakott és hatalmas kezeivel átölelte a derekamat. Belefúrtam a fejem a mellkasába és beszippantottam az illatát.
- Köszönöm, hogy adsz egy lehetőséget nekem.- suttogta bele a fülembe. A meleg lehelete bizsergést váltott ki a testemből. Hirtelen elvált tőlem és rám nézett.- Hallhatnám azt a dalt, amit írtál mielőtt betoppantam volna?- kérdezte.
- Hű, hát nem is tudom, nem olyan még, amit felvállalnék.- húztam el a számat.
- Biztos nem.- nézett hitetlenkedve a szemembe.
- Jó hát akkor gyere.- mondtam végül és húzni kezdtem a stúdió felé. Igazából most, hogy a stúdiómba megyünk, egészen végig haladunk a házon. Mivel ő még nem járt sok helyen a házban, így érdeklődve nézett körbe a hosszú folyosón. Családi képek voltak a folyosó falán, egészen kiskoromtól. Már mentem volna be a szobába, de észrevettem, hogy megállt egy képnél. Tudtam is, hogy melyik az. Kiskoromban lévő legjobb barátnőm, aki meghalt egy balesetben pár évvel ezelőtt. Abban az időben teljesen kifordultam önmagamból és nem beszéltem nagyon senkivel.
- Ő ki?- kérdezett rám nézve.
- Ő egy barátnőm volt.- mondtam szomorúan elmosolyodva.
- Miért volt?- indult el felém.
- Meghalt pár éve.- nyitottam be az ajtón, hogy ne lássa, hogy bekönnyezett a szemem.
- Jaj nagyon sajnálom Rose. Nem akartam.
- Semmi baj, nem tudhattad.- néztem rá mosolyogva. Odajött hozzám és átölelt. Imádom a meleg öleléseit.- Na, de akkor meg is mutatom.- szakadtam el tőle és újra leültem a sok papír közé. Ő még csak most nézett először szét a szobában és igen csak meglepődött.
- Azta, ez nagyon durva ez a szoba. Minden hangszeren tudsz játszani, ami itt van?- kérdezte.
- Nagyjából igen, de csak a zongorát és a gitárt szoktam használni dal íráshoz.- mosolyogtam rá. Ő visszamosolygott és leült mellém. Az ölébe húzta lábaimat és csak aranyosan nézett. Megfogta a lapokat, amikre firkáltam a szöveget.
- Uh, ez nagyon jó.- mondta olvasva a szöveget.
- Köszönöm, de nem tudok hozzá dallamot költeni.- húztam el a szám.
- Segíthetek?- kérdezte izgatottan.
- Persze, van is ötleted?
- Igen, van pár ötletem.- mondta boldogan.- Milyen dallamra gondoltál?
- Hát először valami lassúra, aztán mégis kicsit gyorsabbra, de egyik se jött össze. Nem éreztem tökéletesnek.- mondtam szomorúan.
- És egybe a kettőt próbáltad?- hirtelen felállt, idehozta a gitárom és elkezdte a lassúból a gyorsba. A refrén gyorsabb volt, és így már sokkal jobban hangzott. Mikor befejeztük, örömittasan tapsikoltam, mint egy kisgyerek és Luke ölébe ugrottam boldogságomban. Luke-ot hirtelen érhette, mert kicsit lefagyott, de aztán átkarolta a derekam. Az ölében ültem és kicsit zavarba jöttem, mivel tudtam, hogy az ölem elég közel van az övéhez. Belenéztem a szemeibe és egyszerűen elvesztem. Az ajkaimra nézett és tudtam, hogy meg akar csókolni. Már közelített az ajkaimhoz és végül meg is találtuk egymást. Először csak lágyan csókolt, de kicsit kinyitottam a szám és a nyelve aranyosan engedélyt kért és én megadtam neki. Egyre vadabban csókolt már. Ledöntött a puha szőnyegre és rám ereszkedett. Nem hittem el, hogy ezt csináljuk. Luke lassan áttért a nyakamra és lágy csókokat hagyott rajta. Sóhajtoztam, mert a nyakam egyfajta erogénzóna, de úgy hiszem ő rájött erre. Lassan elszakadt tőlem és mélyen a szemembe nézett.
- Annyira elvesztem a fejem melletted, Rose.- sóhajtott nehézkesen. Lenéztem a nadrágjára és megint megláttam egy elég nagy dudort. Elpirulhattam, mert ő is lenézett. Lemászott rólam és felült a kanapéra.- Sajnálom, hogy így letámadtalak.- nézett rám bűnbánóan.
- Ne Luke, semmi baj, én is benne voltam.- néztem rá nyugtatóan.
- De én randira akartalak hívni, nem egyből letámadni.- fogta a fejét.
- Luke.- ültem mellé.- Nem történt olyan, ami rosszul esett volna. Szóval nyugodj meg.- simogattam a hátát.
- Jó, de istenem már ettől fel állt a hím tagom.- nézett rám hitetlenkedve. Elkerekedett a szemem és önkéntelenül lenéztem. Még mindig látszódott egy kicsit.- Na jó, nem égetem tovább magam. Csal el akarlak hívni randizni.- mosolygott rám.
- Rendben, benne vagyok.- mosolyogtam vissza.
- Ez remek, jó neked, ha pénteken érted jövök, olyan 8-ra?
- Persze, nekem jó.- felálltunk és úgy látszott menni készül, szóval az ajtó felé sétáltunk. Az ajtóban odafordult hozzám és lassan megcsókolt. Teljesen beleszédültem ebbe a csókba.
- Remek, akkor jövök érted. Szia Rose.- kacsintott rám és már ment is. Én meg megbabonázva köszöntem el. Ez csodálatos, randizni fogunk!