Nineth

--- Péntek délben ---

El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a hét. Nem tudtam sok mindent csinálni, mivel a gondolataim Luke körül forogtak és általában dalokat írtam. Alig találkoztam a szereteimmel, csak otthon ültem és a dalszövegeket írogattam. Ezért is gondoltam ma arra, hogy felhívom a barátnőm, hogy tudna-e nekem segíteni a ma esti randival kapcsolatban. Nagyon izgultam már, mivel mégis csak egy világsztárral fogok randevúzni, aki amúgy nagyon is tetszik nekem.

Fel is hívtam Jade-et.

 - Hallo.- szólt bele.

 - Szia barátnőm, lenne egy fontos kérésem feléd, de csak akkor ha most rögtön át tudsz jönni.- lettem titokzatos.

 - Na ne játszadozz velem Rose. Azonnal indulok is. - csapta rám a telefont. Néztem az elhakult telefont és kuncogtam. Fél óra múlva hallottam, hogy csöngetnek. Gyorsan odarohantam az ajtóhoz, és mikor kinyitottam, bolond barátnőm állt az ajtóban. Rávigyorogtam és gyorsan magamhoz szorítottam.

 -  Na most azonnal beszélsz.- tolt el magától és berontott az ajtón. Vigyorogtam, mint a vadalma. Utána siettem és lehúztam a kanapéra magam mellé.

 - Az van, hogy lesz egy randim ma este egy sráccal.- vigyorogtam rá.

 - Basszus azt hittem egy lánnyal.- kapott a szája elé kezeivel. Unottan néztem rá, miközben ő jól szórakozott. - Na jó tovább.- nem tudtam, hogy elmondhatom-e neki, hogy kivel is randizom. Luke nem árult el nekem semmit, hogy hova visz, lehet nem is emberek között leszünk.

 - Jó, elárulom, hogy kivel megyek, de ígérd meg, hogy senkinek nem fogod elmondani.- tettem két kezem a vállaira és mélyen a szemébe néztem.

 - Ajaj, valami gyilkos vagy valami sztár?- vigyorgott rám.

 - Hát a második.- nem mertem a szemébe nézni, mivel tudja ő pontosan, hogy hogyan viszonyulok hozzájuk.

 - Úristen, de hát nem akarsz a hírnévben fürdeni.- hitetlenkedett.

 - Tudom, tudom, ne is mondd. És még nem is biztos. hogy lesz belőle bármi is.- néztem rá.

 - Na és ki az áldozat?- vigyorgott újra.

 - Luke Hemmings.- oda se kellett néznem, tudtam, hogy csodálkozó arcot vág, mivel neki ők voltak a kedvencei. Hirtelen felugrott és egy olyat sikított, hogy szerintem beszakadt a dobhártyám.- Nyugodj már meg.- próbáltam csitítani, de hajthatatlan volt. Ugrált örömében, de még egy hírt nem is tudott.- Van még valami.- ekkor megállt és csak nézett, hogy folytassam.- Lehet a dalszövegírójuk leszek.- na ettől a ponttol elveszítettem őt és inkább kivonultam, ameddig lenyugszik.

10 percen keresztül ültem a konyhában, ameddig ő tombolt a nappaliban. Lassan kisétált hozzám és leült kifáradva.

 - Bocsánat, most már jól vagyok. Milyen szívességet akartál kérni?- jutott hirtelen az eszébe.

 - Segíts nekem ruhát keresni estére.- néztem rá kérlelve. Nem kellett egyáltalán kérlelni, mivel szívélyesen igent mondott. Összevigyorogtunk, majd bementünk a szobámba.

---

 - Figyelj, ez így nem mehet tovább.- dobtam el kezemben lévő ruhadarabot és ledőltem az ágyra.

 - Egyszerűbb lenne, ha tudnánk hova visz, ezért azt javaslom, hogy hívd fel.- dobta felém a telefont vigyorogva. Fogtam a kezemben és csak elmélkedtem. Majd hirtelen döntésem végett már csöngött is ki a telefon. Jade tátogta nekem, hogy hangosítsam ki, de én nemet intettem, majd végül a nő rámugrott és harcoltunk a telefonért, amíg Luke fel nem vette.

 - Hallo?- szólt bele Luke.

 - Szia, Rose vagyok.- mondtam nyugodtan.

 - Oh, szia, mi újság?- kezdett velem beszélgetni.

 - Csak annyi lenne, hogy áll-e még a ma este?- kérdeztem félve.

 - Hát persze Rose, alig várom már.- lett mosolygós  a hangja. Ettől én is elmosolyodtam.

 - És azt szabad tudnom, hogy hova viszel?- kérdeztem reménykedve.- Mivel fogalmam sincs, hogy mit is vegyek fel.

 - Hát nem nagyon szeretném elárulni, de annyit mondhatok, hogy öltözz csinosan.- hát ezzel annyira nem segített.

 - Ahj nem nagyon segítettél.- nevettem fel.

 - Sajnálom édes, de maradjon titok a randi helyszín.- éreztem a mosolyt a mondatában. Én meg épp pirultam.

 - Rendben.- nevettem fel.- Akkor csak ennyit szerettem volna.

 - Oké, 8-kor ott vagyok nálad.- lett édes a hangja.

 - Rendben, várlak.- mondtam, majd letettem a telefont. Ameddig telefonáltam, addig Jade próbált nekem valamit kutatni a szekrényben és végül elő is húzott egy párduc mintás szoknyát hozzá egy sima fekete felsővel. Nagyon örültem, hogy rögtön tudtuk, hogy mi is lesz a megfelelő. Ebben igazán vonzónak fogom érezni magam, mivel egyszerű, de mégis vad.- Nagyon köszönöm Jade a segítséget.- öleltem át, amikor átöltöztem. 

- Na, ne érzelgősködj, meg kell csinálni a hajad és a sminked.- parancsolt rám a barátnőm. Én meg csak mosolyogva néztem rá, és persze engedelmesen leültem elé. Körülbelül 20 perc alatt megcsinált mindent rajtam és már útra készen voltam. Szép, egyszerű sminket kaptam, és egy kis göndörítést a hajamba. 

Épp beszélgettünk, amikor csengettek. Jade mondta, hogy maradjak, kinyitja és akkor egyszercsak libbenjek ki, én meg csak kuncogram rajta és belementem. Pár perc múlva felálltam az ágyról és elindultam a bejárati ajtóhoz. Luke és Jade ott álltak és, amikor a fiú meghallotta a cipőm kopogását, rögtön felém kapta a tekintetét.

- Oh wow.- kerekedett ki a szeme Luke-nak. Én meg csak kuncogtam rajta.

- Szia Luke.- köszöntem oda neki kuncogva.

- Oh ne haragudj, Szia Rose.- mosolygott szégyenlősen rám.- Mehetünk?

- Igen, persze, csak még összeszedem a táskám.- rohantam vissza a szobámba.

- Akkor én megyek is.- mondta Jade, mikor visszatértem. 

- Szerintem mi is.- együtt kiléptünk az ajtón és Jade elköszönt tőlünk, mi pedig elindultunk Luke kocsija felé.

Eighth

- Rose, én nem tudom mit szeretnék pontosan mondani. De úgy érzem, hogy nem vagy közömbös a számomra. Ezt már azóta a nap óta tudom, mikor itt ébredtem reggel nálad azon a bizonyos napon, mikor megtaláltál a pázsitodon. Mikor elmentünk kávézni, nekem tényleg az volt a szándékom, hogy jobban megismerjelek, és hát miután megjelent a képünk a címlapokon, nagyon kiborultam, hogy te ezt nem akartad, akkor nagyon sajnáltam. Nem is hittem el, mikor a menedzserünk felajánlotta neked ezt a lehetőséget. Aztán, mikor nálunk voltál, teljesen megbabonáztál, hiszen az a csók bizonyítja mennyire. Nagyon régen éreztem már ilyet.- lehajtotta a fejét és a lábát nézte.- Figyelj Rose, én szeretnék veled randizni, és ha már ott tartunk járni is veled. Tudom, hogy mi történt veled régebben, de én más vagyok. Nem vagyok benne semmilyen szektában. A fiúkkal csak egy banda vagyunk, akik zenélnek és jól érzik magukat a színpadon. Elkezdtem érezni irántad valami megfogalmazhatatlant és ezért is szeretnélek még jobban megismerni.- úgy éreztem befejezte, de én nem voltam képes mit mondani. Ez a vallomása nagyon sok volt nekem. Hiszen valami hasonlót éreztem én is, de ő is megmondta, hogy tudja, hogy mi történt velem, de ő nem tenné meg. Nem tudom mit gondoljak. Már néhány perce csöndben ülünk és olyan kétségbeesett arca lett, hogy szerintem meg kellene szólalnom.
- Figyelj Luke.- ültem át mellé a kanapéra.- Nem tudom pontosan, hogy mit vársz tőlem. De te is tudod pontosan, hogy nekem ez nagyon megterhelő, mivel nagyon hasonlítotok, foglalkozás terén. Tudom, hogy te nagyobb körökben mozogsz, mint ő, de valahogy mégis.- elhallgattam egy pillanatra és ránéztem. Ő csak bámult rám, sok féle érzelem tükröződött az arcán. Megsimogattam az arcát és a nyakát. Láttam, hogy kirázza a hideg és behunyta a szemét. A tenyerembe hajtotta a fejét és a kezemre tette a kezét.
- Rose, érzed, ami most kettőnk között zajlik?- nézett bele egyenesen a szemembe. Levette a kezünket az arcáról és belecsókolt a tenyerembe. Végig puszilta az ujjhegyeimet. Megbabonázva néztem, hogy mit művel velem és egyszerűen nem tudtam neki ellen állni. Érzelmileg nagyon ingatag lettem. Hirtelen felpattantam a kanapéról és jó távol mentem tőle, egészen az ablakig. Nem érezhetek sehogy se iránta. Nem szabad újra megtörténnie. Éreztem, hogy a közelemben van, végig simított a karomon és óvatosan a derekamra kulcsolta a kezeit. Kirázott a hideg és teljesen lemerevedtem. Miért kell ezt csinálnia? Nem fogok sokáig bírni magammal.- Érzem, hogy te is érzel irántam valamit, hiszen miért csókolóztunk volna? És miért aludtunk volna együtt?- ezekre pontosan tudtam a választ. Akarom őt, igen bevallom. Én is szeretnék vele randizni, és ha esetleg több lenne köztünk, akkor szívesen bele mennék. Istenem, végre bevallottam magamnak is. Neki is meg kéne tennem. Megfordultam karjaiban és a mellkasára tettem a kezem. Éreztem heves szívverését. Belenéztem gyönyörű szemeibe.
- Igazad van Luke, tényleg teljesen feje tetejére állítottad az életem, ahogy csak lehet.- nevettem fel. Ő is elmosolyodott.- Hiszen egy kis névtelen dalszövegíró voltam, amikor betoppantál. Most meg idejössz és elmondasz egy kis romantikus monológot. Nagyon tetszett, hiszen én is valahogy így érzek. Szeretnélek jobban megismerni.- mondtam mosolyogva. Lukenak kitágult a szeme és hirtelen felkapott és pörgött velem körbe körbe.- Jézusom Luke, tegyél le.- sikongattam, nevettem és csapkodtam a vállát. Lerakott és hatalmas kezeivel átölelte a derekamat. Belefúrtam a fejem a mellkasába és beszippantottam az illatát.
- Köszönöm, hogy adsz egy lehetőséget nekem.- suttogta bele a fülembe. A meleg lehelete bizsergést váltott ki a testemből. Hirtelen elvált tőlem és rám nézett.- Hallhatnám azt a dalt, amit írtál mielőtt betoppantam volna?- kérdezte.
- Hű, hát nem is tudom, nem olyan még, amit felvállalnék.- húztam el a számat.
- Biztos nem.- nézett hitetlenkedve a szemembe.
- Jó hát akkor gyere.- mondtam végül és húzni kezdtem a stúdió felé. Igazából most, hogy a stúdiómba megyünk, egészen végig haladunk a házon. Mivel ő még nem járt sok helyen a házban, így érdeklődve nézett körbe a hosszú folyosón. Családi képek voltak a folyosó falán, egészen kiskoromtól. Már mentem volna be a szobába, de észrevettem, hogy megállt egy képnél. Tudtam is, hogy melyik az. Kiskoromban lévő legjobb barátnőm, aki meghalt egy balesetben pár évvel ezelőtt. Abban az időben teljesen kifordultam önmagamból és nem beszéltem nagyon senkivel.
- Ő ki?- kérdezett rám nézve.
- Ő egy barátnőm volt.- mondtam szomorúan elmosolyodva.
- Miért volt?- indult el felém.
- Meghalt pár éve.- nyitottam be az ajtón, hogy ne lássa, hogy bekönnyezett a szemem.
- Jaj nagyon sajnálom Rose. Nem akartam.
- Semmi baj, nem tudhattad.- néztem rá mosolyogva. Odajött hozzám és átölelt. Imádom a meleg öleléseit.- Na, de akkor meg is mutatom.- szakadtam el tőle és újra leültem a sok papír közé. Ő még csak most nézett először szét a szobában és igen csak meglepődött.
- Azta, ez nagyon durva ez a szoba. Minden hangszeren tudsz játszani, ami itt van?- kérdezte.
- Nagyjából igen, de csak a zongorát és a gitárt szoktam használni dal íráshoz.- mosolyogtam rá. Ő visszamosolygott és leült mellém. Az ölébe húzta lábaimat és csak aranyosan nézett. Megfogta a lapokat, amikre firkáltam a szöveget.
- Uh, ez nagyon jó.- mondta olvasva a szöveget.
- Köszönöm, de nem tudok hozzá dallamot költeni.- húztam el a szám.
- Segíthetek?- kérdezte izgatottan.
- Persze, van is ötleted?
- Igen, van pár ötletem.- mondta boldogan.- Milyen dallamra gondoltál?
- Hát először valami lassúra, aztán mégis kicsit gyorsabbra, de egyik se jött össze. Nem éreztem tökéletesnek.- mondtam szomorúan.
- És egybe a kettőt próbáltad?- hirtelen felállt, idehozta a gitárom és elkezdte a lassúból a gyorsba. A refrén gyorsabb volt, és így már sokkal jobban hangzott. Mikor befejeztük, örömittasan tapsikoltam, mint egy kisgyerek és Luke ölébe ugrottam boldogságomban. Luke-ot hirtelen érhette, mert kicsit lefagyott, de aztán átkarolta a derekam. Az ölében ültem és kicsit zavarba jöttem, mivel tudtam, hogy az ölem elég közel van az övéhez. Belenéztem a szemeibe és egyszerűen elvesztem. Az ajkaimra nézett és tudtam, hogy meg akar csókolni. Már közelített az ajkaimhoz és végül meg is találtuk egymást. Először csak lágyan csókolt, de kicsit kinyitottam a szám és a nyelve aranyosan engedélyt kért és én megadtam neki. Egyre vadabban csókolt már. Ledöntött a puha szőnyegre és rám ereszkedett. Nem hittem el, hogy ezt csináljuk. Luke lassan áttért a nyakamra és lágy csókokat hagyott rajta. Sóhajtoztam, mert a nyakam egyfajta erogénzóna, de úgy hiszem ő rájött erre. Lassan elszakadt tőlem és mélyen a szemembe nézett.
- Annyira elvesztem a fejem melletted, Rose.- sóhajtott nehézkesen. Lenéztem a nadrágjára és megint megláttam egy elég nagy dudort. Elpirulhattam, mert ő is lenézett. Lemászott rólam és felült a kanapéra.- Sajnálom, hogy így letámadtalak.- nézett rám bűnbánóan.
- Ne Luke, semmi baj, én is benne voltam.- néztem rá nyugtatóan.
- De én randira akartalak hívni, nem egyből letámadni.- fogta a fejét.
- Luke.- ültem mellé.- Nem történt olyan, ami rosszul esett volna. Szóval nyugodj meg.- simogattam a hátát.
- Jó, de istenem már ettől fel állt a hím tagom.- nézett rám hitetlenkedve. Elkerekedett a szemem és önkéntelenül lenéztem. Még mindig látszódott egy kicsit.- Na jó, nem égetem tovább magam. Csal el akarlak hívni randizni.- mosolygott rám.
- Rendben, benne vagyok.- mosolyogtam vissza.
- Ez remek, jó neked, ha pénteken érted jövök, olyan 8-ra?
- Persze, nekem jó.- felálltunk és úgy látszott menni készül, szóval az ajtó felé sétáltunk. Az ajtóban odafordult hozzám és lassan megcsókolt. Teljesen beleszédültem ebbe a csókba.
- Remek, akkor jövök érted. Szia Rose.- kacsintott rám és már ment is. Én meg megbabonázva köszöntem el. Ez csodálatos, randizni fogunk!

Seventh

A film alatt ahányszor valami borzasztó és ijesztő rész jött, eltakartam az arcom, sikongattam és odabújtam Luke nyakához, hogy ne lássam. A fiúk persze csak nevettek rajtam, de Luke nem. Ő átkarolt és simogatott, hogy nyugodjak meg. Hála istennek, hamar véget ért a film és elkezdtünk még egy filmet, ami már vígjáték volt, szerencsére, de éreztem a film felénél, hogy nem fogom tudni végig nézni, mert iszonyatosan elálmosodtam. Ráhajtottam a fejem Luke vállára és már le is csukódtak a szemeim.

---

Már csak azt érzékeltem, hogy valaki cipel és érzem a testének a melegét. Egyértelműen Luke, mivel felismertem az illatát. Még jobban hozzábújtam, belefúrtam az arcom a nyakhajlatába. Mikor felértünk a vendégszobába és lefektetett az ágyra, kinyitottam a szemem.
- Nem kellett volna felhoznod. Felkelthettél volna.- mondtam halkan.
- De így jobb volt.- mosolygott rám.- Jó éjt Rose.- mondta lassan és egy csókot nyomott  a homlokomra. Elkezdett kifelé sétálni, de én nem akartam, hogy elmenjen. Azt akartam, hogy átöleljen erős karjaival és védje az álmaim.
- Luke!- ültem fel gyorsan. Hirtelen megállt és rám pillantott.- Én...szeretném, ha velem aludnál.- pillantottam fel félve rá. Láttam az arcán, hogy meglepődött, de aztán el is mosolyodott.
- Biztos vagy benne Rose?- kérdezte reménykedve, mégis kicsi kételkedést vettem észre hangjában.
- Igen.- néztem határozottan a szemébe.
- Rendben, átöltözöm és visszajövök.- mosolygott rám. Nem is értem mit gondoltam ezzel. De vigyorogtam, mint egy félőrült és belefúrtam az arcom a párnába. Pár perc múlva lelassult a légzésem, és már csak azt érzékeltem, hogy bemászik a másik oldalra és végig simít az oldalamon és átkarol. Teljesen a hátamhoz simult, de nem zavart, mivel nagyon jó érzés volt. Éreztem, hogy csak egy alsónadrág van rajta, és teljesen zavarba hozott ez a tény. Szerencsére sötét volt már, így nem láthatta, hogy elpirultam. Belepuszilt a hajamba és ez meghozta az álmot a szememre.

---

A reggeli ébredésem elég furcsa volt. Mivel Luke mellkasán ébredtem. Kemény és izmos volt, és ráláttam kidolgozott hasizmaira, ami felkeltette a bennem lévő vágyat, hogy ezek hogyan húzódhatnak össze, mikor bennem mozog. Erre a gondolatra teljesen elpirultam és lemásztam róla. De hirtelen elkapta a derekam és újra magára húzott, de neki még csukva volt a szeme.
- Hova hova?- motyogta reggeli, rekedt hangján. Annyira szexi volt, hogy nem tudtam betelni vele.
- Ideje felkelni, úgy gondolom.- kuncogtam, miközben felnyomtam magam mellkasán. Erre kinyitotta szemét és vágyakozóan nézett rám. Lemásztam róla és mellé ültem. Nem mertem ránézni, mert akkor elárultam volna magam, hogy mennyire meg akarom csókolni. De nem lehet. Nem lehet köztünk semmi. Valamit érezhetett, mert hirtelen magára húzta nyakig a takarót, nem értettem, hogy miért, mert meleg volt a szobában.- Mi történt?- kérdeztem ijedten.
- Öhm, semmi érdekes, csak kirázott a hideg.- mondta akadozva és nem nézett a szemembe. Odamásztam hozzá és végig simítottam az arcán. Lerántottam róla a takarót és már meg is értettem, hogy miért húzta magára a takarót. Elkerekedett a szemem, amikor ágyékára tévedt a szemem, ami egészen megnőtt. Hirtelen paradicsom piros lett az arcom és Luke-nak is.- Jézus isten Rose, miért csináltad?- ült ki zavarában az ágy szélére, nekem háttal.- Nagyon sajnálom, csak a reggelek, meg hogy itt vagy mellettem, mert igazán vonzó vagy.- motyogta. Hirtelen felállt és kiment az ajtón. Nem hiszem el, hogy ez történt. De hogyan? Jó tudom, a férfiaknak van reggeli merevedésük, de az, hogy azt mondta, hogy túl vonzó vagyok? Komolyan? Meg kellene beszélnünk a történteket, a tegnap estieket és, ami ma reggel történt. De gondolkodnom kell. Rajta és azon, hogy mit akarok. Azt mondta, ő nem olyan, mint Ő volt. Nem fog fizikailag és érzelmileg se bántani és én szeretnék hinni neki. De nagyon nehéz.
Gyorsan felöltöztem a saját ruhámba és elindultam a srácok konyhája felé. Nem volt lent senki, de már láttam mosatlan tányérokat, ezért úgy döntöttem jobb, ha odébb állok, hogy semmi kellemetlen helyzetbe ne kerüljek. De nem voltam elég gyors, mivel meghallottam Luke hangját.
- Hova mész?- kérdezte halkan. Hirtelen megpördültem és már láttam, hogy teljesen fel van öltözve. Nem szándékosan, de megint az ágyékára néztem, de rögtön elkaptam a tekintetem és a szemeibe néztem.
- Haza megyek, mivel ma még sok dolgom van.- mondtam elhúzva a számat. Igazából csak távol akartam tőle kerülni, hogy ne kelljen beszélnünk.
- Oh rendben. Tudnánk majd négyszemközt beszélni valamikor?- kérdezte hirtelen.
- Persze, majd felhívlak, ha ráérek.- mondtam sietve. Már kint jártam az ajtón kívül, de ő még utánam szólt.
- Rendben, köszönöm Rose, szia.- köszönt el tőlem és már csukta volna be az ajtót, de meggondolta magát és egy puszit adott az arcomra és ezután bement a házba. Én meg csak álltam ott és nem tudtam mit gondoljak.

--- Otthon ---

A dolgozószobámban voltam, ami egy komplett stúdió volt, ahol írom mindig a dalokat. Fel kellene hívnom a srácok menedzserét, hogy elfogadnám az állásajánlatát, de előbb befejezem ezt a dalom. Épp próbálgattam újra és újra az akkordokat, de valahogy sehogy se volt jó. Hirtelen hallottam a csengőm. Ki lehet az ilyenkor? Nem tudom most abba hagyni a dalszövegírást. Inkább hagyom, hogy elmenjen. De 5 perc után se bírt távozni, ezért elindultam az ajtóhoz. Felrántottam az ajtót, és épp kiosztottam volna az illetőt, hogy pont rosszkor érkezett és, hogy kérem távozzon. Ám de egy nem várt személy állt az ajtóban. Hát persze, hogy Luke Hemmings, a 5 Seconds of Summer énekese, aki úgy belesétált az életembe, mint még senki más. És én éppen gyengéd érzéseket táplálok iránta, és nem akartam, hogy miután ami reggel történt, beállítson hozzám estefelé és a gyönyörű, kék szemeivel ilyen gyengéden nézzen rám.
- Szia Luke.- köszöntem neki. Ő hirtelen nem köszönt nekem, mert ahogy észrevettem végig futtatta rajtam a tekintetét, és elkerekedett a szeme. Szerintem azért, mert csak egy lenge combig érő póló volt rajtam,és alatta csak egy bugyi. Nem hittem volna, hogy este felé be fog állítani bárki is, ezért volt most ez az otthoni szerelésem.- Luke, mit szeretnél?- kérdeztem végül, mert még mindig a lábaim bámulta.
- Oh, szia Rose, én csak, azért jöttem, hogy beszéljek veled, mivel nem bírtam kivárni, amíg telefonálni fogsz.- mondta bűnbánóan. Sóhajtottam egy napot.
- Nem a legmegfelelőbb pillanatban jöttél, mivel éppen dalt írok.- mondtam.
- Jaj, sajnálom, hogy rosszkor jöttem, de úgy gondolom, muszáj megbeszélnünk a történteket.- mondta úgy, hogy nem akar nemleges választ hallani. Szélesebbre tártam az ajtót, ezzel jelezve, hogy jöjjön beljebb. Ahogy sétált be a nappalimba, én is véletlenül rácuppantottam a tekintetem a lábaira és fenekére. Egész jó feneke van. Hirtelen megfordult, vagyis rajta kapott, hogy rajta legeltetem a tekintetem. Nagyon elpirulhattam, mivel ő csak vigyorgott.
- Mindjárt jövök, csak felveszek valamit.- mondtam ki végül, hogy kimeneküljek a kutató és huncut tekintetétől. Gyorsan felvettem a egy fekete mackó nadrágot és mentem ki a nappaliba. Ott ült a heverőn és térdeire könyökölt. Leültem a kis fotelbe, hogy ne kelljen mellé ülnöm, különben nem tudok majd igazán beszélni az érzéseimről, mivel megbabonázna. Ő csak nézett és nem nagyon akart megszólalni. De hirtelen mintha valami égi jel jött volna, gyorsan hadarni kezdett...

Sixth

Rátettem a kezem a mellkasára és eltoltam magamtól. Meglepetten nézett rám.
- Kérlek Luke, nem teheted ezt velem.- mondtam szomorúan.
- De hát mit?- kérdezte és szét tárta a kezét.
- Ezt az egészet. Nem játszadozhatsz velem.- néztem fel rá, abba a szép kék szemeibe.
- Ki mondta, hogy játszadozni akarok veled?- sokkal feldúltabb lett. El kezdett fel alá járkálni.
- Egy rocksztár vagy, mi mást gondolhatnék?- tártam szét a karom. Erre hirtelen megállt és rám bámult.
- Komolyan ebből az egy indokból azt hiszed, hogy kihasznállak?- emelte fel jobban a hangját. Megijedtem tőle, ettől a hangnemtől. Sokkal közelebb jött, remegni kezdtem és nem mertem ránézni sem. Végig simított a karomon és az ölelésébe vont.- Miért ijedtél meg ennyire?- suttogva kérdezte.- Nagyon sajnálom, ha fájdalmat okoztam.- ölelésébe szorított. Hamar megnyugodtam karjai között, mivel tudtam, hogy biztonságban vagyok és, hogy nem fog bántani. Odakísért az ágyához, hogy üljek le rá.- Mit tettem, ami miatt így megijedtél?- kérdezte ijedten Luke. A hátamon tartotta a kezét és simogatott.
- Sajnálom, hogy így kellett látnod.- mondtam ránézve.- Nem tettél semmit, komolyan.- halványan rá mosolyogtam.
- De valamiért mégis elkezdtél remegni.- nem akarta befejezni ezt a témát, de én még nem álltam készen erről beszélni.
- Nem szeretnék még erről beszélni.- néztem bele a csodaszép szemeibe.
- Köze van a volt barátodhoz?- kérdezett rá a lényegre. Lehajtottam a fejem és nem tudtam mit mondani. Tördeltem a kezeim, és Luke még mindig a hátam simogatta. Régen volt már, de még nem tudtam túl tenni magam rajta. Sajnálatos módon, mivel nem szólaltam meg, Luke egyből levágta, hogy igen, köze van hozzá.- Mit tett az a rohadék veled?- pattant fel idegesen. Kicsit megriadtam, mert nem számítottam rá, hogy így fel fogja húzni magát. Nagyot sóhajtottam.
- Figyelj, nem szeretném, ha felkapnád a vizet, gyere és ülj le ide mellém.- nyújtottam felé a kezem és ő meg is fogta.- Ugye a gimiben jöttem össze a sráccal, aki életem első nagy szerelme volt.- kezdtem bele a mesélésbe.- 1 évig jártunk, 12. végéig, mert akkor szakítottunk. Hónapokig nagy volt a szerelem, nem érdekelt minket semmi, csak hogy együtt legyünk. Ezután belekerült egy rossz közösségbe, elkezdett pár haverjával egy ilyen garázsbandát, és ezután jöttek a szörnyű dolgok.- sóhajtottam fel és Luke megszorította a kezem, hogy tudjam itt van és nem eshet semmi bajom.- Ha nemet mondtam neki bármivel kapcsolatban, felpofozott. Ezzel kezdődött minden.- éreztem, hogy Luke megfeszül mellettem.- Egyszer átjött hozzánk, nem volt otthon senki, és azt tervezte, hogy lefektet, de én nem akartam azt. Megvert és bele  szúrta az oldalamba a kését. Kórházba kerültem két hétre. Szerencsére nem ért semmilyen létfontosságú szervet a kés. Nem mondtam el eddig senkinek az igazságot, úgy tudja a családom is, hogy megtámadtak az utcán, hogy elvegyék a pénzem, de azóta lezárták az ügyet és nem találtak senkit. Nem akartam még nagyobb bajba keverni magam.- mire a végére értem, újra remegni kezdtem és elkezdtem sírni. Luke nyugtatóan átölelt és csitítgatott, hogy nyugodjak meg. Ott ültünk az ágyon és Luke karjaiban voltam. Nagyon nyugtató a közelsége.
- Már nem bánthat soha többet senki.- suttogta a fülembe és a karomat simogatta. Belepuszilt a hajamba. Ezen nagyon meglepődtem. Belenéztem a szemeibe és teljesen elvesztem bennük. Már csak arra figyeltem fel, hogy a szájára nézek és látom, hogy megint közelít felém. Most rám várt, nem sietett, hogy megcsókoljon, mert tudta, hogy elsőre én utasítottam el, ezért várt. Én tettem meg az utolsó lépést és rátapadtam ajkaira. Amint Luke megérezte ajkaimat, rögtön a derekamra tette a kezét és közelebb húzott. A kezeimet a nyakára tettem és beletúrtam a hajába. Ettől a mozdulattól belenyögött a számba, de hirtelen valaki kopogott az ajtón, mi meg szétrebbentünk. Felálltam és messzebb mentem tőle. Nem mertem ránézni, ő is kínosan beletúrt a hajába.- Igen?- szólt ki az ajtónállóhoz.
- Csak nem tudtuk mi történt veletek, ezért felküldtek a többiek.- hallottam meg Michael hangját az ajtón túl. Lehetett hallani a hangján, hogy rajta van, hogy ne röhögjön fel. Megforgattam a szemem és odafordultam Lukehoz.
- Lezuhanyozhatnék?- kérdeztem halkan, lehajtott fejjel.
- Persze.- sétált oda hozzám. Végig simított a karomon, egyenesen az államig és felemelte a fejem. Egyenesen a szemeibe néztem. Nekem ez a gyengém.- Megbántad?- suttogva kérdezte. Megbántam-e? Nem hiszem, hogy erről van szó, de nem akartam rávetni magam, annyira szégyellem magam.
- Nem, dehogy, csak nem akartam ennyire közönséges lenni. Nem szoktam ilyen lenni, de ez valahogy teljesen más. Mármint nem tudom.- össze vissza beszéltem, rá se mertem nézni. Hirtelen megfogta mindkét kezem és közel húzott magához. Elhallgattam. Csak néztem rá.
- Nem voltál közönséges, én is akartam a csókot és nagyon élveztem.- vigyorgott rám és a kezeimet a mellkasára rakta, ő pedig átkarolta a derekamat. Nagyon közel voltunk egymáshoz, éreztem a forróságot, ami a testéből áramlott.
- Szerintem el kéne mennem zuhanyozni.- szakadtam el hirtelen tőle, szomorúan pillantott rám. Nem engedhetek magamnak se, és neki sem, ameddig nem rendezem magamban az érzelmeim.- Megmutatnád kérlek?- néztem rá sajnálkozóan.
- Persze, csak gyere utánam.- mosolygott rám halványan. Kivezetett a szobájából, én felnyaláboltam a cuccokat, amiket adott és követtem. Pár ajtóval arrébb volt a fürdő, megköszöntem és már bent is voltam. Levetkőztem és beálltam a jó meleg víz alá. Csak férfi tusfürdőt találtam, ezért azt használtam. Hallottam, hogy valaki kopog, de reménykedtem benne, hogy csak képzelődtem, de nem. Benyitott az illető, én meg próbáltam takargatni magam a zuhanyfüggöny mögött.
- Bocsánat Rose, csak bent hagytad az alsóm a szobámban, gondoltam behozom.- hallottam meg Luke hangját.
- Köszönöm Luke.- hajoltam kicsit ki és rámosolyogtam. Luke hirtelen ledermedt és csak bámulta a meztelen vállaim.- Más valami?- kérdeztem aranyosan. Hirtelen észhez tért és belenézett a szemeimbe.
- Uh, semmi más.- és kihátrált az ajtón. Én meg csak nevettem. Gyorsan végeztem is és már bele is bújtam Luke ruháiba. Kellemes volt az illata Lukenak és úgy mentem vissza a szobájába, hogy a tőle kapott pólót szaglásztam. Mikor bementem  a szobájába, láttam, hogy az ágyon ül és a fejét a kezébe hajtotta. Amikor beléptem, rögtön felkapta a fejét és rám nézett, majd elmosolyodott.- Jól állnak a ruháim.- kacsintott rám, majd odajött hozzám.- A fiúk akarnak valami filmet nézni, szóval muszáj lemennünk.- mondta szemforgatva. Ezen csak felkuncogtam.
- Persze, menjünk.- vigyorogtam rá. Elindultunk lefelé. Amikor  a nappaliba értünk, a fiúk ránk néztek és elvigyorodtak. Értetlenül néztem rájuk, aztán persze rájöttem és játékosan a fejükre suhintottam. Ezen csak nevettek.- Na mit nézünk?- ültem le közéjük és kíváncsian rájuk néztem.
- Valami horrorra gondoltunk.- mondták tök természetesen. Én meg rémülten néztem rájuk. Luke leült mellém, addig Ashton beindította a filmet.
- Nem akarunk inkább valami mást nézni?- kérdeztem reménykedve. De egyszerűen leszavaztak a többiek. Cinkosan összemosolyogtak és már kezdődött is...

Fifth

Luke, ahogy állt az ajtóban, teljesen úgy nézett ki, mint aki most jött volna egy fotózásról. Nem tudtam nem rá nézni, egy kicsit kínos helyzetbe hoztam magam, mert csak vigyorogtam és néztem őt.
- Szia Rose.- kacsintott rám. Egyáltalán nem zavartatta magát, hogy folyamatosan bámultam. Na jó, be kell fejezem.
- Szia Luke.- pirultam el.
- Már nagyon vártunk téged.- húzott be az ajtón. Ahogy beléptem, rögtön szembetűnt egy hosszú folyosó, ahol jobbra is és balra is nyíltak szobák. Luke lesegítette rólam a kabátot és hallottam, ahogy a levegő bent ragad a tüdejében. Cinkosan mosolyra húztam a szám és felé fordultam. Felakasztotta a kabátom zavarában, aztán kézen fogott és a konyhába vezetett. Ott volt a maradék három srác és úgy látszott, mint ha nagyon főznének valamit.- Khm, srácok.- szólt hozzájuk Luke. Mindannyian felénk fordultak és megindultak felénk. Sorba álltak, mint a kis kacsák, hogy bemutatkozzanak nekem.
- Szia Michael Clifford vagyok.- nyújtotta a kezét Michael.
- Rose vagyok, szia.- mosolyogtam rá és megráztam a kezét.
- Szia, én Calum Hood vagyok- hajolt hozzám és megölelt. Ezen kicsit meglepődtem, szóval egy kis fázis késés után én is átkaroltam.
- Oké, oké elég már.- szól rá Luke, mikor több ideig ölelt, mint ahogy gondolták.
- Nyugi haver.- kacsintott rá Luke-ra. Luke csak megforgatta a szemét, de én nem tudtam nagyon rájuk figyelni, mivel odalépett hozzám az utolsó tag.
- Szia, Ashton Irwin vagyok, de már találkoztunk.- felelte, majd két puszival üdvözölt. Rá mosolyogtam.- Jól nézel ki.- kacsintott rám.- Luke egy szerencsés gazfickó.- mondta vidáman. Nem értettem ezt miért mondja, de inkább elengedtem.
- Örülök, hogy megismerhettelek titeket.- mondtam boldogan.
- Na srácok, kezdjünk enni, reméljük éhes vagy Rose.- mosolygott rám Calum.
- Oh igen, alig ettem ma.- húztam el a szám.
- Ennek érdekében üljünk asztalhoz.- simított végig a meztelen hátamon Luke. Teljesen kirázott a hideg az érintésétől. Nem hiszem el, hogy ilyen hatással van rám. Leültettek az asztalhoz és hozták a vacsorát az asztalhoz. Leült mellém Luke, velem szemben Ashton, mellé Calum és a fekete hajú fiú mellé Michael. A vacsora egyszerű volt, mégis ízletes. Sült csirke, krumplival, egy kis savanyúsággal. Szedett mindenki és neki lendült a beszélgetés is.
- Srácok, nagyon jó lett a vacsora, ki volt a szakács?- mosolyogtam rájuk.
- Egyértelműen én.- vigyorgott rám Ashton. Felnevettem a többiek arckifejezésén, mivel mindenki csak a szemét forgatta.
- Finom lett, köszönöm a meghívást.- mosolyogtam rájuk.
- Igazán semmiség, meg kellett ismernünk a jövendőbeli dalszerző társunkat.- mosolygott rám Calum. Bennem akadt a szó. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar felhozzák ezt a témát. Lehajtottam a fejem és mély levegőket vettem. Inkább az evésre koncentráltam.
- Calum, nem hiszem el, ezt mondtam, hogy ne ronts rá ilyen hamar.- pattant fel Luke a helyéről. Felkaptam a fejem és láttam, hogy Luke fortyog a dühben. Tudtam, hogy csak engem akar védeni, de azért ennyire nem rossz a helyzet.
- Nem, nem semmi baj, tényleg felkészületlen voltam, de semmi baj, ennek el kellett jönni.- próbáltam lenyugtatni a hangulatot. Luke leült a helyére, én meg rásimítottam a kezem a kézfejére. Rám mosolygott és folyattuk tovább az étkezést.

---

Amint mindenki befejezte, átültünk a nappaliba és tovább beszélgettünk. Nem hittem volna, hogy ennyire közvetlenek lesznek velem a srácok.
- Miért reagáltál úgy, ahogy, amikor Calum úgy szólított, hogy jövendőbeli dalszerzőnk?- kérdezte Ashton. Luke hirtelen rám kapta a tekintetét. Megnyugtatóan rá mosolyogtam.
- Srácok, azt kell mondjam, hogy nem vagyok hozzá szokva a hírnévhez, és ha veletek dolgoznék, belekerülnék ebbe. Nem tudom, hogy el fogom-e fogadni, de ahogy most egyre jobban megismerlek titeket, azt kell hogy mondjam, lehetséges, hogy együtt fogunk dolgozni.- vigyorogtam rájuk. Luke meglepődve nézett rám, míg a többiek csak vigyorogtak. Én is boldognak éreztem magam. Hiszen végre tudtam, hogy nem hiába kezdtem bele a munkámba.
- És lehetséges, hogy hallhatnánk egy dalodat?- huncutul kérdezett rá Michael. Ashton máris felpattant és hozott is egy gitárt. Meglepődve néztem rájuk és megfogtam a gitárt. Tudtam is, hogy mit fogok nekik eljátszani, hiszen a menedzser is megmondta, hogy ez lehet a következő albumuk slágere.
- Hát ez a dal még nincs befejezve, de remélem tetszeni fog.- mosolyogtam rájuk. És bele is kezdtem a Youngblood című szerzeményembe. Nem mertem rájuk nézni, ezért néztem a gitár húrjait és csak énekeltem. Befejeztem és félve rájuk néztem. Három srác nézett rám kitágult szemekkel, Luke meg csak mosolygott rám, mivel ő már hallotta.
- Én mondtam srácok, hogy kurva jó.- mondta boldogan Luke.
- Hát ez aztán kibaszott jó volt.- kiáltott fel Ashton és az ölelésébe vont. Felkapott és megpörgetett.- Muszáj elfogadnod az állásajánlatot, mert ha nem, haragudni fogok rád.- vágott durcás arcot Ashton. Ezen csak felnevettem. Igazán felszabadultnak éreztem magam velük. Letett és újra visszaült mindenki a helyére. Ránéztem a telefonomra és igazán meglepődtem. 11 óra volt.
- Srácok muszáj mennem, mert már nagyon késő van.- húztam el a szám.
- Ne már Rose, itt is aludhatnál.- vetette fel az ötletet Ashton.
- Nem nem, sok dolgom lesz holnap.
- De hát leszakadt az ég!- mondta hirtelen Luke.- Ebben az időben nem vezethetsz.
- Nem lesz semmi baj Luke.- mosolyogtam rá.
- De tényleg Rose, nyugodtan itt aludhatsz.- mosolygott rám Calum. Megenyhültem egy kicsit.
- De nincsen semmi ruhám, amiben aludhatnék.- sóhajtottam fel.
- Majd Luke ad neked valamit.- kacsintott megint Ashton. Én csak furcsán néztem rá, de csak megrántottam a vállam.
- És hol fogok aludni?- kérdeztem.
- Van egy vendég szobánk, ha az megfelel neked.- mondta Luke.
- Persze, remek.- mondtam boldogan.
- Na hát akkor gyere velem, és adok neked ruhákat.- mondta Luke fellelkesülve és a nappaliból felvezető lépcsőn keresztül, jutottunk el a szobájáig. A szobája igazi férfira jellemző vonásokat viselt. A fekete és a fehér dominált. Igazán tetszett a szobája.- Akkor itt van egy póló, egy alsó és egy nadrág.- nyújtott át pár ruhadarabot. Kicsit elpirultam, amikor a kezembe került az alsója. Ő meg csak vigyorgott. Közelebb jött hozzám és végig simította a karom. Teljesen beleborzongtam. Nem tudtam mit reagálni. Azt se tudtam mit akar csinálni. Észrevettem, hogy teljesen közel került hozzám, és a feje is közelebb került az enyémhez. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak...

Fourth

Miután Luke elrohant és a menedzser is elment, el kezdtem gondolkodni az ajánlaton és azon, hogy Luke miért is rohant el olyan gyorsan. Csak, hogy elfeledjem a gondolataim Lukeról, kitakarítottam a házban, mindenhol. Elkezdtem főzni is, hogy legyen valami ennivaló itthon. Úgy határoztam, hogy meglátogatom bátyámat és találkoznom kéne a legjobb barátnőmmel is, ezért gyorsan felöltöztem utcai ruhába, feldobtam egy kis laza sminket és már mentem is be abba a kórházba, ahol dolgozik. Kocsimmal leparkoltam és már mentem is be. Reméltem, hogy ne műt éppen, mert akkor hiába jöttem ide. Odamentem a recepcióhoz és rákérdeztem.
- Jó napot! Dr. Matthew White-ot keresem. Merre találom?- kérdeztem.
- Jó napot! Milyen ügyben keresi?- nézett rám gyanakvóan a nő.
- A húga vagyok, látogatóba jöttem hozzá.- forgattam meg a szemem. Mit gondol, mit fogok vele csinálni?
- Éppen műtéte van, de hamarosan vége lesz, a harmadik emeleten van.- mondta flegmán.
- Köszönöm szépen.- vigyorogtam rá gúnyosan. Ezzel a nővel se leszek jóban. Lassan elsétáltam a lifthez és beszálltam, amikor megérkezett. Megnyomtam a megfelelő emelet gombját és már mentem is. Nem mondta a nő, hogy mennyi ideig is tart a műtét, ezért csak leültem egy székre és vártam.

---Fél óra múlva---

Épp a telefonomon böngésztem, amikor is meghallottam bátyám hangját.
- Szia húgi! Mit keresel itt?- állt meg előttem még műtős ruhában. Felálltam hozzá és megöleltem.
- Szia Matt! Csak kedvem támadt meglátogatni, így bejöttem.- szippantottam be az ismerős illatot.
- Oh ennek nagyon örülök. Elmegyünk a büfébe? Ihatnánk egy kávét.- mondta.
- Persze, mehetünk.
- Mi a helyzet veled mostanság?- kérdezte hirtelen. Elhúztam a szám. Ezt ő is észrevette, ezért rögtön meg is kérdezte.- Történt valami?- nézett rám kitágult szemekkel.
- Van valami, ami ma reggel történt és csodálkozom, hogy még nem hallottál róla, de velem van tele az újságok címlapja.- néztem rá félve.
- Hogy micsoda?- emelte fel a hangját.
- Találkoztam egy bandának az énekesével és elhívott kávézni, lefotóztak minket, reggel eljött hozzám a menedzserével, hogy kitaláljunk valamit, végül az lett, hogy lehetnék a dalszövegírójuk.- hadartam el egy szuszra és nem tudom, hogy értett-e egyáltalán valamit. Nem reagált semmit, ezért folytattam.- De az utolsót még nem döntöttem el, mivel tudod, hogy mennyire nem szeretnék a figyelem középpontjában lenni.
- Állj, állj, mi az, hogy egy banda énekese, nem is hallottam róla, és egyáltalán miért hívott el randizni?- akadt ki még jobban.
- Jaj Matt, ne éljünk már a középkorban, neked már gyereked lesz, nekem meg nincs senkim.- mondtam szemrehányóan.
- Jól van már, csak te az én húgom vagy, nem akarom, hogy megbántson.- mondta rám nézve.- És mit fogsz tenni az ajánlattal kapcsolatban?- kérdezte miután belekortyolt a kávéjába.
- Nem tudom, gondolkoznom kell rajta, de az igazat megvallva egy nagy lehetőség, és bejárhatnám a fiúkkal a világot. Tudod, hogy mindig is egy nagy álmom volt.- mondtam Mattnek.
- Tényleg egy kihagyhatatlan lehetőség, de ha elfogadod, akkor kevesebbet foglak látni.- mondta szomorúan.
- Jaj Matt, ez még odébb van, de ígérem nem foglak titeket elhanyagolni.- simítottam a kezemet a vállára.- Szeretlek bátyó!- mosolyogtam rá.
- Én is szeretlek manó.- mosolygott vissza és a csontropogtató ölelésébe vont. Majd megfulladtam, de nagyon jól esett.

A bátyámnál tett látogatás után felhívtam Jadet, de nem vette fel, ezért már indultam volna haza, de hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Halló?- szóltam bele.
- Szia Rose, Luke vagyok.- szólt bele csendesen.
- Mit szeretnél?- kérdeztem kissé arrogánsan.
- Sajnálom, hogy reggel csak úgy elrohantam, de beszélnem kellett a fiúkkal erről a dologról.- mondta bűnbánóan. Kicsit megsajnáltam, de akkor is mondhatott volna valamit, hogy mégis hova megy.
- És mire jutottatok?- kérdeztem semmi érzelemmel a hangomban.
- Szeretnének megismerni téged.- bökte ki. Köpni nyelni nem tudtam. Közömbösnek kell maradnom és el kell taszítanom őt, mert nem akarok pofára esni, mivel ő egy rocksztár.
- És mikor, hol?- kérdeztem hirtelen. Én se gondoltam komolyan, hogy így bele fogok menni.
- Ma késő délután jó neked? Arra gondoltunk, hogy átjöhetnél a közös házunkba és akkor összeütünk valami kaját és akkor beszélgetünk. Mit szólsz?- kérdezte reménykedve. Láttam magam előtt azokat a ragyogó kék szemeit. Nem hiszem el, hogy ennyire hatással van rám.
- Ráérek, persze.- mondtam.
- Remek, akkor üzenetben átküldöm a címünket és akkor várunk 5-6 felé.- mondta boldog hanggal.
- Rendben, köszönöm a meghívást. Akkor majd találkozunk.- meg se várva a választ leteszem. Rögtön ránézek az órára és akkor veszem észre, hogy már fél négy van. Jézusom, el kell kezdenem készülni, nem is tudom mennyi idő míg odaérek. Gyorsan megnézem a címet és felfedezem, hogy a város másik felén laknak, úgy félórányira. Rendben, ha egy óra alatt elkészülök, akkor bőven oda tudok érni hozzájuk. Akkor hát essünk neki.
Gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam. Mégis csak valamilyen jó benyomást kell keltenem a fiúkban. Kiszálltam a zuhany alól, megszárítottam a hajam és rohantam a gardróbom elé. Valami laza ruhát kell felvennem, hogy ne tűnjek egy olyan lánynak, aki csak a figyelemre vágyik, mert nem így van. Felvettem egy fekete magasderekú farmert és hozzá egy, a hátamat alig takaró bodyt, erre fogok egy szolid kabátot felvenni, hogy mégse fázzak meg, ha este jövök haza. Láttam, hogy még van 10 percem, ezért felraktam egy kis sminket, parfüm és bepakoltam a táskám. Ideje volt elindulnom, ezért bezártam a házat, beszálltam az autómba és már el is indultam.

Amint odaértem hozzájuk, teljesen elállt a szavam. A házuk nem is olyan nagy, de nem is kicsi. Épp annyira modern, amilyennek kell lennie. Lassan odasétáltam a bejárathoz és becsengettem. Valami hangos csattanást hallok bentről és teljesen megijedek. Riadtan néztem az ajtóra, de még nem nyitotta ki senki. Hirtelen kitárul az ajtó és Luke-ot pillantom meg, ahogy a fenekét masszírozza. Rögtön elvigyorodtam.

Third

Hatalmas hír 

Luke Hemmings a 5SOS énekese és gitárosa egy lánnyal randizott a napokban.

Nem tudjuk ki is pontosan ez a titokzatos lány, de nagyon kíváncsiak vagyunk.

Megkerestük a fiú menedzsmentjét, de nem nyilatkoztak.

Lehet, hogy a nők bálványa el fog kelni?

Reméljük hamarosan megtudunk valamit és akkor megírjuk nektek is.

Erre és hasonló cikkekre ébredtem. Igazából mit is vártam. Egy hírességgel ülök be egy forgalmas kávézóba és nem szúrják ki, hogy ő ott van? Beszélnem kellene vele, mivel én nem akarom ezt. El kell mondanom neki, hogy engem nem vonz a hírnév, és hogy jobb lenne ha nem találkoznánk többet. Nem tudom, hogy mit érzek vele kapcsolatban, de megkedveltem őt. De nem folytathatjuk tovább. Fel kell hívnom őt. 

Kicsöng. Kicsöng. Vedd már fel kérlek. És felvette....

- Halló.- szólt bele a telefonba álmoskás hangon.

- Szia Luke, Rose vagyok.- mondtam.

- Oh szia, nem gondoltam volna, hogy te fogsz először keresni engem.- mondta mosolygós hangon.

- Fontos ügy miatt kereslek.- mondtam kétségbeesetten.

- Mi történt Rose?- lett éberebb a hangja.

- Cikkek jelentek meg rólunk.- mondtam ki kerek perec.

- Oh a francba, ez nem lehet igaz. Nagyon sajnálom Rose. Figyelj, megoldom valahogyan, lehet a menedzsment is már keresett, de nem tudtam felvenni. Visszahívlak pillanatokon belül, beszélek a menedzserünkkel.- mondta idegesen.

- Rendben.- feleltem és letettük.

----

Már vagy fél órája várok arra. hogy visszahívjon, de semmi. Mi a franc van? Már nagyon ideges vagyok, nem is értem mit vártam. 

Hirtelen hallom a csöngőm hangját, mégis ki a frász csönget most?

Elindultam az ajtó felé és kirántottam. Nagyon meglepődtem, mivel Luke és a menedzsere álltak az ajtóban.

- Hm hello.- intettem bénán.

- Szia Rose, had mutassam be a menedzserem Christian Higginst. Azért jöttünk, hogy megbeszéljük a történteket.- mondta és kezet ráztam a menedzserrel és szélesebbre tártam az ajtót, hogy be tudjanak jönni. Bevezettem őket a nappaliba és kérdeztem, hogy kérnek e valamit. Ezután én is leültem velük szembe.

- Először is Luke, nagyon felelőtlen viselkedés volt, amit csináltál, ahogy te is mondtad, Rose nem szereti a felhajtást és te most épp ebbe a helyzetbe hoztad. Szerintem, az lenne a legegyszerűbb, ha Luke egy tájékoztatást tennél közzé, hogy ez a lány nem a barátnőd, hanem csak egy régi ismerős, akivel csak összefutottatok.- mondta könyörtelenül Chris.

- Mégis hogyan kérhetsz tőlem olyat, ami nem igaz? Nem fogok hazudni a rajongóinknak, mégha erre is kérsz.- mondta felháborodottan Luke.

- Pedig más választásod nem hiszem, hogy lesz..- mondta Chris.- Mit gondol Rose?- nézett hirtelen felém. Ránéztem Lukera és ő is engem nézett. Nem tudtam hirtelen válaszolni. Gondolkoznom kellett.

- Nem tudok válaszolni az adott helyzetre.- nem akartam megbántani Luke-ot, nagyon csodálom benne, hogy nem akar hazudni, de én még nem állok készen arra, hogy ismerjen több millió tini lány és mindenki más, akiknek közük van a fiúkhoz. Lesütöttem a szemeim és gondolkoztam. Hirtelen Luke felkapta a fejét és megszólalt.

- Nekem van egy ötletem.- csillant fel a szeme és rám nézett.- Mi lenne, ha felvennénk Roset, mint dalszövegíró a csapathoz?- Hogy micsoda? Ez meg van őrülve? Mind ketten csodálkozó szemekkel néztünk rá, ő meg csak vigyorgott, mint egy őrült. Felpattantam a helyemről és már készültem, hogy leszidjam a fejét, de ő is felállt és felém magasodott és belém ragadt a szó.- Figyelj, tudom, hogy hirtelen ötlet, de a mostani helyzetben ez lenne a leglogikusabb megoldás.- fogta meg a kezeim, amik eddig a testem mellett lógtak.

- Dehát nem is tudjátok, hogy jó dalokat írok e vagy nem, nem ismerem a fiúkat, és szerintem ebbe nekik is lenne beleszólásuk.- néztem rá. Néztem bele azokba a gyönyörű szemeibe.

- Ezen szerintem könnyen segíthetünk.- kacsintott rám és már hívott is volna valakit, de Chris megszólalt.

- Várjunk csak.- intette le Luke-ot.- Tényleg dalszövegíró vagy?- kérdezte tőlem.

- Igen.- feleltem félve.- Ugyan ott dolgozom, mint Ön.- mondtam. Erre a mondatra meglepődve reagált.

- Ennek hallatán nem is lenne olyan rossz ötlet.- mondta elismerően.

- Honnan tudja, hogy jó dalokat írok?- kérdeztem tőle.

- Hát most, hogy kiderült ez, valószínűleg olvastam pár dalod.- mondta mosolyogva.- A fiúk is kaptak volna tőled, de nagy főnök nem ilyen dalokat akart a fiúknak.- húzta el száját. Ezen csodálkoztam. Szerintem a szövegek megállnák a helyüket a fiúknak.- De most az a nagy kérdés, hogy szeretnél e a fiúkkal dolgozni?- mosolygott rám. Megilletődve néztem rájuk felváltva. Elkerekedtek a szemeim és gyorsan kezdtem venni a levegőt.

 - Rose, minden rendben?- kérdezte Luke és odaült mellém és a hátamat kezdte simogatni.

- Nem állok készen, hogy mindenki ismerjen.- mondtam ki.

- Figyelj kislány, nem élhetsz burokban, mert kurva jó dalokat írsz és ez nem veszhet kárba.- mondta Chris a legfontosabb dolgot nekem. Ez volt az egyik legkiemelkedőbb dicséret, és nem is egy ismerőstől.

- Na jó most már nekem is kell hallanom egy dalt.- mondta a kirekesztett Luke. Meghatódva elnevettem magam és megkerestem a gitáromat. Leültek mindketten és néztek rám.

- Ez egy új dal, amit még nem fejeztem be és csak pár versszak van meg.- néztem fel rájuk, miután behangoltam a gitárt. Csak néztek, hogy kezdjem már el. Ez a dal pedig a Youngblood címet kapta. Elkezdtem akusztikusan játszani és énekelni az első refrénig, mivel csak addig van meg. Befejeztem és rájuk néztem.  Ők meg csak néztek és nem szólaltak meg.
- Ennyire rossz volt?- kérdeztem szomorúan. Ők meg még mindig nem szólaltak meg, hirtelen egymásra néztek és így szóltak.
- Azonnal fel kell vennünk.- én csak néztem, hogy mégis miről beszélnek.
- Rose ez egy csodálatos dal lesz, nagyon jó eddig, amit írtál és szerintem az lenne a legjobb, ha a srácokkal fejeznéd be.- mondta Chris lelkesen. Én meg csak néztem, hogy jól hallottam e.- Ez lehet a következő album nagy slágere. Kicsit fel kell turbózni, hogy illjen a fiúk stílusához, de nagyszerű lett a szövege és csodálatosan énekelsz. Akkor hát szeretnénk, ha csatlakoznál a fiúkhoz, mint dalszövegíró.- ránéztem Lukera, aki csak nézett engem és nem mondott semmit. Nem látszódott semmi érzelem az arcán, pedig ő kérte a legjobban. Hirtelen felállt és köszönés nélkül, sietősen távozott. Ez nagyon rosszul esett nekem, és kérdőn néztem Chrisre.
- Nem tudom mi történt vele, de nekem mennem kell.- mondta és felállt.- Itt hagyom a névjegyem, hogyha esetleg döntésre jutottál, akkor hívj nyugodtan, bármi is lesz a döntésed.- mosolygott rám és átnyújtotta a névjegyet.
- Köszönöm szépen, mindenképpen hívom. mondtam és kikísértem. Miután elment ő is, visszaültem a kanapéra és azon gondolkoztam, hogy miért rohant el annyira gyorsan Luke...