Seventh

A film alatt ahányszor valami borzasztó és ijesztő rész jött, eltakartam az arcom, sikongattam és odabújtam Luke nyakához, hogy ne lássam. A fiúk persze csak nevettek rajtam, de Luke nem. Ő átkarolt és simogatott, hogy nyugodjak meg. Hála istennek, hamar véget ért a film és elkezdtünk még egy filmet, ami már vígjáték volt, szerencsére, de éreztem a film felénél, hogy nem fogom tudni végig nézni, mert iszonyatosan elálmosodtam. Ráhajtottam a fejem Luke vállára és már le is csukódtak a szemeim.

---

Már csak azt érzékeltem, hogy valaki cipel és érzem a testének a melegét. Egyértelműen Luke, mivel felismertem az illatát. Még jobban hozzábújtam, belefúrtam az arcom a nyakhajlatába. Mikor felértünk a vendégszobába és lefektetett az ágyra, kinyitottam a szemem.
- Nem kellett volna felhoznod. Felkelthettél volna.- mondtam halkan.
- De így jobb volt.- mosolygott rám.- Jó éjt Rose.- mondta lassan és egy csókot nyomott  a homlokomra. Elkezdett kifelé sétálni, de én nem akartam, hogy elmenjen. Azt akartam, hogy átöleljen erős karjaival és védje az álmaim.
- Luke!- ültem fel gyorsan. Hirtelen megállt és rám pillantott.- Én...szeretném, ha velem aludnál.- pillantottam fel félve rá. Láttam az arcán, hogy meglepődött, de aztán el is mosolyodott.
- Biztos vagy benne Rose?- kérdezte reménykedve, mégis kicsi kételkedést vettem észre hangjában.
- Igen.- néztem határozottan a szemébe.
- Rendben, átöltözöm és visszajövök.- mosolygott rám. Nem is értem mit gondoltam ezzel. De vigyorogtam, mint egy félőrült és belefúrtam az arcom a párnába. Pár perc múlva lelassult a légzésem, és már csak azt érzékeltem, hogy bemászik a másik oldalra és végig simít az oldalamon és átkarol. Teljesen a hátamhoz simult, de nem zavart, mivel nagyon jó érzés volt. Éreztem, hogy csak egy alsónadrág van rajta, és teljesen zavarba hozott ez a tény. Szerencsére sötét volt már, így nem láthatta, hogy elpirultam. Belepuszilt a hajamba és ez meghozta az álmot a szememre.

---

A reggeli ébredésem elég furcsa volt. Mivel Luke mellkasán ébredtem. Kemény és izmos volt, és ráláttam kidolgozott hasizmaira, ami felkeltette a bennem lévő vágyat, hogy ezek hogyan húzódhatnak össze, mikor bennem mozog. Erre a gondolatra teljesen elpirultam és lemásztam róla. De hirtelen elkapta a derekam és újra magára húzott, de neki még csukva volt a szeme.
- Hova hova?- motyogta reggeli, rekedt hangján. Annyira szexi volt, hogy nem tudtam betelni vele.
- Ideje felkelni, úgy gondolom.- kuncogtam, miközben felnyomtam magam mellkasán. Erre kinyitotta szemét és vágyakozóan nézett rám. Lemásztam róla és mellé ültem. Nem mertem ránézni, mert akkor elárultam volna magam, hogy mennyire meg akarom csókolni. De nem lehet. Nem lehet köztünk semmi. Valamit érezhetett, mert hirtelen magára húzta nyakig a takarót, nem értettem, hogy miért, mert meleg volt a szobában.- Mi történt?- kérdeztem ijedten.
- Öhm, semmi érdekes, csak kirázott a hideg.- mondta akadozva és nem nézett a szemembe. Odamásztam hozzá és végig simítottam az arcán. Lerántottam róla a takarót és már meg is értettem, hogy miért húzta magára a takarót. Elkerekedett a szemem, amikor ágyékára tévedt a szemem, ami egészen megnőtt. Hirtelen paradicsom piros lett az arcom és Luke-nak is.- Jézus isten Rose, miért csináltad?- ült ki zavarában az ágy szélére, nekem háttal.- Nagyon sajnálom, csak a reggelek, meg hogy itt vagy mellettem, mert igazán vonzó vagy.- motyogta. Hirtelen felállt és kiment az ajtón. Nem hiszem el, hogy ez történt. De hogyan? Jó tudom, a férfiaknak van reggeli merevedésük, de az, hogy azt mondta, hogy túl vonzó vagyok? Komolyan? Meg kellene beszélnünk a történteket, a tegnap estieket és, ami ma reggel történt. De gondolkodnom kell. Rajta és azon, hogy mit akarok. Azt mondta, ő nem olyan, mint Ő volt. Nem fog fizikailag és érzelmileg se bántani és én szeretnék hinni neki. De nagyon nehéz.
Gyorsan felöltöztem a saját ruhámba és elindultam a srácok konyhája felé. Nem volt lent senki, de már láttam mosatlan tányérokat, ezért úgy döntöttem jobb, ha odébb állok, hogy semmi kellemetlen helyzetbe ne kerüljek. De nem voltam elég gyors, mivel meghallottam Luke hangját.
- Hova mész?- kérdezte halkan. Hirtelen megpördültem és már láttam, hogy teljesen fel van öltözve. Nem szándékosan, de megint az ágyékára néztem, de rögtön elkaptam a tekintetem és a szemeibe néztem.
- Haza megyek, mivel ma még sok dolgom van.- mondtam elhúzva a számat. Igazából csak távol akartam tőle kerülni, hogy ne kelljen beszélnünk.
- Oh rendben. Tudnánk majd négyszemközt beszélni valamikor?- kérdezte hirtelen.
- Persze, majd felhívlak, ha ráérek.- mondtam sietve. Már kint jártam az ajtón kívül, de ő még utánam szólt.
- Rendben, köszönöm Rose, szia.- köszönt el tőlem és már csukta volna be az ajtót, de meggondolta magát és egy puszit adott az arcomra és ezután bement a házba. Én meg csak álltam ott és nem tudtam mit gondoljak.

--- Otthon ---

A dolgozószobámban voltam, ami egy komplett stúdió volt, ahol írom mindig a dalokat. Fel kellene hívnom a srácok menedzserét, hogy elfogadnám az állásajánlatát, de előbb befejezem ezt a dalom. Épp próbálgattam újra és újra az akkordokat, de valahogy sehogy se volt jó. Hirtelen hallottam a csengőm. Ki lehet az ilyenkor? Nem tudom most abba hagyni a dalszövegírást. Inkább hagyom, hogy elmenjen. De 5 perc után se bírt távozni, ezért elindultam az ajtóhoz. Felrántottam az ajtót, és épp kiosztottam volna az illetőt, hogy pont rosszkor érkezett és, hogy kérem távozzon. Ám de egy nem várt személy állt az ajtóban. Hát persze, hogy Luke Hemmings, a 5 Seconds of Summer énekese, aki úgy belesétált az életembe, mint még senki más. És én éppen gyengéd érzéseket táplálok iránta, és nem akartam, hogy miután ami reggel történt, beállítson hozzám estefelé és a gyönyörű, kék szemeivel ilyen gyengéden nézzen rám.
- Szia Luke.- köszöntem neki. Ő hirtelen nem köszönt nekem, mert ahogy észrevettem végig futtatta rajtam a tekintetét, és elkerekedett a szeme. Szerintem azért, mert csak egy lenge combig érő póló volt rajtam,és alatta csak egy bugyi. Nem hittem volna, hogy este felé be fog állítani bárki is, ezért volt most ez az otthoni szerelésem.- Luke, mit szeretnél?- kérdeztem végül, mert még mindig a lábaim bámulta.
- Oh, szia Rose, én csak, azért jöttem, hogy beszéljek veled, mivel nem bírtam kivárni, amíg telefonálni fogsz.- mondta bűnbánóan. Sóhajtottam egy napot.
- Nem a legmegfelelőbb pillanatban jöttél, mivel éppen dalt írok.- mondtam.
- Jaj, sajnálom, hogy rosszkor jöttem, de úgy gondolom, muszáj megbeszélnünk a történteket.- mondta úgy, hogy nem akar nemleges választ hallani. Szélesebbre tártam az ajtót, ezzel jelezve, hogy jöjjön beljebb. Ahogy sétált be a nappalimba, én is véletlenül rácuppantottam a tekintetem a lábaira és fenekére. Egész jó feneke van. Hirtelen megfordult, vagyis rajta kapott, hogy rajta legeltetem a tekintetem. Nagyon elpirulhattam, mivel ő csak vigyorgott.
- Mindjárt jövök, csak felveszek valamit.- mondtam ki végül, hogy kimeneküljek a kutató és huncut tekintetétől. Gyorsan felvettem a egy fekete mackó nadrágot és mentem ki a nappaliba. Ott ült a heverőn és térdeire könyökölt. Leültem a kis fotelbe, hogy ne kelljen mellé ülnöm, különben nem tudok majd igazán beszélni az érzéseimről, mivel megbabonázna. Ő csak nézett és nem nagyon akart megszólalni. De hirtelen mintha valami égi jel jött volna, gyorsan hadarni kezdett...