Nineth

--- Péntek délben ---

El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a hét. Nem tudtam sok mindent csinálni, mivel a gondolataim Luke körül forogtak és általában dalokat írtam. Alig találkoztam a szereteimmel, csak otthon ültem és a dalszövegeket írogattam. Ezért is gondoltam ma arra, hogy felhívom a barátnőm, hogy tudna-e nekem segíteni a ma esti randival kapcsolatban. Nagyon izgultam már, mivel mégis csak egy világsztárral fogok randevúzni, aki amúgy nagyon is tetszik nekem.

Fel is hívtam Jade-et.

 - Hallo.- szólt bele.

 - Szia barátnőm, lenne egy fontos kérésem feléd, de csak akkor ha most rögtön át tudsz jönni.- lettem titokzatos.

 - Na ne játszadozz velem Rose. Azonnal indulok is. - csapta rám a telefont. Néztem az elhakult telefont és kuncogtam. Fél óra múlva hallottam, hogy csöngetnek. Gyorsan odarohantam az ajtóhoz, és mikor kinyitottam, bolond barátnőm állt az ajtóban. Rávigyorogtam és gyorsan magamhoz szorítottam.

 -  Na most azonnal beszélsz.- tolt el magától és berontott az ajtón. Vigyorogtam, mint a vadalma. Utána siettem és lehúztam a kanapéra magam mellé.

 - Az van, hogy lesz egy randim ma este egy sráccal.- vigyorogtam rá.

 - Basszus azt hittem egy lánnyal.- kapott a szája elé kezeivel. Unottan néztem rá, miközben ő jól szórakozott. - Na jó tovább.- nem tudtam, hogy elmondhatom-e neki, hogy kivel is randizom. Luke nem árult el nekem semmit, hogy hova visz, lehet nem is emberek között leszünk.

 - Jó, elárulom, hogy kivel megyek, de ígérd meg, hogy senkinek nem fogod elmondani.- tettem két kezem a vállaira és mélyen a szemébe néztem.

 - Ajaj, valami gyilkos vagy valami sztár?- vigyorgott rám.

 - Hát a második.- nem mertem a szemébe nézni, mivel tudja ő pontosan, hogy hogyan viszonyulok hozzájuk.

 - Úristen, de hát nem akarsz a hírnévben fürdeni.- hitetlenkedett.

 - Tudom, tudom, ne is mondd. És még nem is biztos. hogy lesz belőle bármi is.- néztem rá.

 - Na és ki az áldozat?- vigyorgott újra.

 - Luke Hemmings.- oda se kellett néznem, tudtam, hogy csodálkozó arcot vág, mivel neki ők voltak a kedvencei. Hirtelen felugrott és egy olyat sikított, hogy szerintem beszakadt a dobhártyám.- Nyugodj már meg.- próbáltam csitítani, de hajthatatlan volt. Ugrált örömében, de még egy hírt nem is tudott.- Van még valami.- ekkor megállt és csak nézett, hogy folytassam.- Lehet a dalszövegírójuk leszek.- na ettől a ponttol elveszítettem őt és inkább kivonultam, ameddig lenyugszik.

10 percen keresztül ültem a konyhában, ameddig ő tombolt a nappaliban. Lassan kisétált hozzám és leült kifáradva.

 - Bocsánat, most már jól vagyok. Milyen szívességet akartál kérni?- jutott hirtelen az eszébe.

 - Segíts nekem ruhát keresni estére.- néztem rá kérlelve. Nem kellett egyáltalán kérlelni, mivel szívélyesen igent mondott. Összevigyorogtunk, majd bementünk a szobámba.

---

 - Figyelj, ez így nem mehet tovább.- dobtam el kezemben lévő ruhadarabot és ledőltem az ágyra.

 - Egyszerűbb lenne, ha tudnánk hova visz, ezért azt javaslom, hogy hívd fel.- dobta felém a telefont vigyorogva. Fogtam a kezemben és csak elmélkedtem. Majd hirtelen döntésem végett már csöngött is ki a telefon. Jade tátogta nekem, hogy hangosítsam ki, de én nemet intettem, majd végül a nő rámugrott és harcoltunk a telefonért, amíg Luke fel nem vette.

 - Hallo?- szólt bele Luke.

 - Szia, Rose vagyok.- mondtam nyugodtan.

 - Oh, szia, mi újság?- kezdett velem beszélgetni.

 - Csak annyi lenne, hogy áll-e még a ma este?- kérdeztem félve.

 - Hát persze Rose, alig várom már.- lett mosolygós  a hangja. Ettől én is elmosolyodtam.

 - És azt szabad tudnom, hogy hova viszel?- kérdeztem reménykedve.- Mivel fogalmam sincs, hogy mit is vegyek fel.

 - Hát nem nagyon szeretném elárulni, de annyit mondhatok, hogy öltözz csinosan.- hát ezzel annyira nem segített.

 - Ahj nem nagyon segítettél.- nevettem fel.

 - Sajnálom édes, de maradjon titok a randi helyszín.- éreztem a mosolyt a mondatában. Én meg épp pirultam.

 - Rendben.- nevettem fel.- Akkor csak ennyit szerettem volna.

 - Oké, 8-kor ott vagyok nálad.- lett édes a hangja.

 - Rendben, várlak.- mondtam, majd letettem a telefont. Ameddig telefonáltam, addig Jade próbált nekem valamit kutatni a szekrényben és végül elő is húzott egy párduc mintás szoknyát hozzá egy sima fekete felsővel. Nagyon örültem, hogy rögtön tudtuk, hogy mi is lesz a megfelelő. Ebben igazán vonzónak fogom érezni magam, mivel egyszerű, de mégis vad.- Nagyon köszönöm Jade a segítséget.- öleltem át, amikor átöltöztem. 

- Na, ne érzelgősködj, meg kell csinálni a hajad és a sminked.- parancsolt rám a barátnőm. Én meg csak mosolyogva néztem rá, és persze engedelmesen leültem elé. Körülbelül 20 perc alatt megcsinált mindent rajtam és már útra készen voltam. Szép, egyszerű sminket kaptam, és egy kis göndörítést a hajamba. 

Épp beszélgettünk, amikor csengettek. Jade mondta, hogy maradjak, kinyitja és akkor egyszercsak libbenjek ki, én meg csak kuncogram rajta és belementem. Pár perc múlva felálltam az ágyról és elindultam a bejárati ajtóhoz. Luke és Jade ott álltak és, amikor a fiú meghallotta a cipőm kopogását, rögtön felém kapta a tekintetét.

- Oh wow.- kerekedett ki a szeme Luke-nak. Én meg csak kuncogtam rajta.

- Szia Luke.- köszöntem oda neki kuncogva.

- Oh ne haragudj, Szia Rose.- mosolygott szégyenlősen rám.- Mehetünk?

- Igen, persze, csak még összeszedem a táskám.- rohantam vissza a szobámba.

- Akkor én megyek is.- mondta Jade, mikor visszatértem. 

- Szerintem mi is.- együtt kiléptünk az ajtón és Jade elköszönt tőlünk, mi pedig elindultunk Luke kocsija felé.