Fifth

Luke, ahogy állt az ajtóban, teljesen úgy nézett ki, mint aki most jött volna egy fotózásról. Nem tudtam nem rá nézni, egy kicsit kínos helyzetbe hoztam magam, mert csak vigyorogtam és néztem őt.
- Szia Rose.- kacsintott rám. Egyáltalán nem zavartatta magát, hogy folyamatosan bámultam. Na jó, be kell fejezem.
- Szia Luke.- pirultam el.
- Már nagyon vártunk téged.- húzott be az ajtón. Ahogy beléptem, rögtön szembetűnt egy hosszú folyosó, ahol jobbra is és balra is nyíltak szobák. Luke lesegítette rólam a kabátot és hallottam, ahogy a levegő bent ragad a tüdejében. Cinkosan mosolyra húztam a szám és felé fordultam. Felakasztotta a kabátom zavarában, aztán kézen fogott és a konyhába vezetett. Ott volt a maradék három srác és úgy látszott, mint ha nagyon főznének valamit.- Khm, srácok.- szólt hozzájuk Luke. Mindannyian felénk fordultak és megindultak felénk. Sorba álltak, mint a kis kacsák, hogy bemutatkozzanak nekem.
- Szia Michael Clifford vagyok.- nyújtotta a kezét Michael.
- Rose vagyok, szia.- mosolyogtam rá és megráztam a kezét.
- Szia, én Calum Hood vagyok- hajolt hozzám és megölelt. Ezen kicsit meglepődtem, szóval egy kis fázis késés után én is átkaroltam.
- Oké, oké elég már.- szól rá Luke, mikor több ideig ölelt, mint ahogy gondolták.
- Nyugi haver.- kacsintott rá Luke-ra. Luke csak megforgatta a szemét, de én nem tudtam nagyon rájuk figyelni, mivel odalépett hozzám az utolsó tag.
- Szia, Ashton Irwin vagyok, de már találkoztunk.- felelte, majd két puszival üdvözölt. Rá mosolyogtam.- Jól nézel ki.- kacsintott rám.- Luke egy szerencsés gazfickó.- mondta vidáman. Nem értettem ezt miért mondja, de inkább elengedtem.
- Örülök, hogy megismerhettelek titeket.- mondtam boldogan.
- Na srácok, kezdjünk enni, reméljük éhes vagy Rose.- mosolygott rám Calum.
- Oh igen, alig ettem ma.- húztam el a szám.
- Ennek érdekében üljünk asztalhoz.- simított végig a meztelen hátamon Luke. Teljesen kirázott a hideg az érintésétől. Nem hiszem el, hogy ilyen hatással van rám. Leültettek az asztalhoz és hozták a vacsorát az asztalhoz. Leült mellém Luke, velem szemben Ashton, mellé Calum és a fekete hajú fiú mellé Michael. A vacsora egyszerű volt, mégis ízletes. Sült csirke, krumplival, egy kis savanyúsággal. Szedett mindenki és neki lendült a beszélgetés is.
- Srácok, nagyon jó lett a vacsora, ki volt a szakács?- mosolyogtam rájuk.
- Egyértelműen én.- vigyorgott rám Ashton. Felnevettem a többiek arckifejezésén, mivel mindenki csak a szemét forgatta.
- Finom lett, köszönöm a meghívást.- mosolyogtam rájuk.
- Igazán semmiség, meg kellett ismernünk a jövendőbeli dalszerző társunkat.- mosolygott rám Calum. Bennem akadt a szó. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar felhozzák ezt a témát. Lehajtottam a fejem és mély levegőket vettem. Inkább az evésre koncentráltam.
- Calum, nem hiszem el, ezt mondtam, hogy ne ronts rá ilyen hamar.- pattant fel Luke a helyéről. Felkaptam a fejem és láttam, hogy Luke fortyog a dühben. Tudtam, hogy csak engem akar védeni, de azért ennyire nem rossz a helyzet.
- Nem, nem semmi baj, tényleg felkészületlen voltam, de semmi baj, ennek el kellett jönni.- próbáltam lenyugtatni a hangulatot. Luke leült a helyére, én meg rásimítottam a kezem a kézfejére. Rám mosolygott és folyattuk tovább az étkezést.

---

Amint mindenki befejezte, átültünk a nappaliba és tovább beszélgettünk. Nem hittem volna, hogy ennyire közvetlenek lesznek velem a srácok.
- Miért reagáltál úgy, ahogy, amikor Calum úgy szólított, hogy jövendőbeli dalszerzőnk?- kérdezte Ashton. Luke hirtelen rám kapta a tekintetét. Megnyugtatóan rá mosolyogtam.
- Srácok, azt kell mondjam, hogy nem vagyok hozzá szokva a hírnévhez, és ha veletek dolgoznék, belekerülnék ebbe. Nem tudom, hogy el fogom-e fogadni, de ahogy most egyre jobban megismerlek titeket, azt kell hogy mondjam, lehetséges, hogy együtt fogunk dolgozni.- vigyorogtam rájuk. Luke meglepődve nézett rám, míg a többiek csak vigyorogtak. Én is boldognak éreztem magam. Hiszen végre tudtam, hogy nem hiába kezdtem bele a munkámba.
- És lehetséges, hogy hallhatnánk egy dalodat?- huncutul kérdezett rá Michael. Ashton máris felpattant és hozott is egy gitárt. Meglepődve néztem rájuk és megfogtam a gitárt. Tudtam is, hogy mit fogok nekik eljátszani, hiszen a menedzser is megmondta, hogy ez lehet a következő albumuk slágere.
- Hát ez a dal még nincs befejezve, de remélem tetszeni fog.- mosolyogtam rájuk. És bele is kezdtem a Youngblood című szerzeményembe. Nem mertem rájuk nézni, ezért néztem a gitár húrjait és csak énekeltem. Befejeztem és félve rájuk néztem. Három srác nézett rám kitágult szemekkel, Luke meg csak mosolygott rám, mivel ő már hallotta.
- Én mondtam srácok, hogy kurva jó.- mondta boldogan Luke.
- Hát ez aztán kibaszott jó volt.- kiáltott fel Ashton és az ölelésébe vont. Felkapott és megpörgetett.- Muszáj elfogadnod az állásajánlatot, mert ha nem, haragudni fogok rád.- vágott durcás arcot Ashton. Ezen csak felnevettem. Igazán felszabadultnak éreztem magam velük. Letett és újra visszaült mindenki a helyére. Ránéztem a telefonomra és igazán meglepődtem. 11 óra volt.
- Srácok muszáj mennem, mert már nagyon késő van.- húztam el a szám.
- Ne már Rose, itt is aludhatnál.- vetette fel az ötletet Ashton.
- Nem nem, sok dolgom lesz holnap.
- De hát leszakadt az ég!- mondta hirtelen Luke.- Ebben az időben nem vezethetsz.
- Nem lesz semmi baj Luke.- mosolyogtam rá.
- De tényleg Rose, nyugodtan itt aludhatsz.- mosolygott rám Calum. Megenyhültem egy kicsit.
- De nincsen semmi ruhám, amiben aludhatnék.- sóhajtottam fel.
- Majd Luke ad neked valamit.- kacsintott megint Ashton. Én csak furcsán néztem rá, de csak megrántottam a vállam.
- És hol fogok aludni?- kérdeztem.
- Van egy vendég szobánk, ha az megfelel neked.- mondta Luke.
- Persze, remek.- mondtam boldogan.
- Na hát akkor gyere velem, és adok neked ruhákat.- mondta Luke fellelkesülve és a nappaliból felvezető lépcsőn keresztül, jutottunk el a szobájáig. A szobája igazi férfira jellemző vonásokat viselt. A fekete és a fehér dominált. Igazán tetszett a szobája.- Akkor itt van egy póló, egy alsó és egy nadrág.- nyújtott át pár ruhadarabot. Kicsit elpirultam, amikor a kezembe került az alsója. Ő meg csak vigyorgott. Közelebb jött hozzám és végig simította a karom. Teljesen beleborzongtam. Nem tudtam mit reagálni. Azt se tudtam mit akar csinálni. Észrevettem, hogy teljesen közel került hozzám, és a feje is közelebb került az enyémhez. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak...