Bevallhatom mindenkinek, hogy a kertemben fekszik Luke Hemmings, a 5 Seconds of Summer énekes és gitárosa. Nem hittem el ezt az eseményt, pedig igazán tényszerű volt. Próbáltam felkelteni, de nem nagyon reagált semmire. Nem tudtam mit kéne még csinálnom, de nem hagyhatom itt. Kicsit megütögettem az arcát, hogy valamennyire magánál legyen, de nem nagyon fogta fel mi történik. Valahogy sikerült bemenni a házba és lefektetni a kanapémra. Rögtön visszaaludt, így csak próbáltam megkeresni, hogy vérzik e, ezért levetkőztettem. Mondhatjuk, hogy kicsit elállt a szavam, mert igazán szép, kidolgozott teste van, de most nem ez a legfontosabb. Láttam, hogy a hosszú, de nem mély vágás van a mellkasán. Hoztam a megfelelő segédeszközöket és elláttam a sebét. Ezután hoztam neki vizet és fájdalomcsillapítót, hogy mikor felkel, bevehesse. Elmentem a hálószobámba és én is álomra hajtottam a fejemet.
......
Reggel fájdalmas nyögésekre ébredtem. Valószínűleg felkelt az áldozat, ezért felvettem a köntösömet és kimentem a nappaliba. Háttal ült nekem a kanapén és épp vette be a fájdalomcsillapítót.
- Szia, Rose vagyok- köszöntem neki. Megijedhetett, mert hirtelen rám kapta a tekintetét és furcsán nézett rám.- Jól vagy?- eközben odasétáltam hozzá.
- Szia. Én Luke. Nem igazán, nagyon fáj a vágás.- felelte eltorzult arccal.
- Elhiszem, és emlékszel bármire is? A kertemben találtam rád és behoztalak a házba és elláttam a sebed.
- Nem nagyon emlékszem. Arra igen, hogy kidobtak egy kocsiból, úgy látszik a kertedbe. Köszönöm szépen, hogy segítettél.- pislogott felém hálásan. De én csak arra tudtam koncentrálni, hogy komolyan kidobta valaki egy autóból és még bele is vágtak.
- Komolyan kidobtak egy autóból?- akadtam ki. Tágra nyíltak a szemeim.
- Igen.- húzta el a száját.- Verekedésbe keveredtem az este és elraboltak, hogy majd váltság díj reményében elengednek, de én ellenkeztem és kés volt náluk és hát a többit tudod.- hajtotta le a fejét.
- Ez borzasztó, remélem jobban érzed magad és fel fogod jelenteni őket?- kérdeztem.
- Nem tudom még, nem akarok nagy felhajtást körülöttem, ha érted.- nézett rám. Persze, hogy értem, hiszen ő egy híres bandában játszik, napi hírek jelennek meg róluk. Nem lehet könnyű az életük.- Felhívhatnék esetleg valakit? Elvesztettem a telefonom.
- Persze.- bementem a hálóba és megkerestem a telefonom. Kivittem neki és a kezébe adtam.
- Köszönöm.- rám mosolygott. Én vissza mosolyogtam és majd elolvadtam a mosolyától. Ezután elvonult telefonálni, valószínűleg a menedzserét vagy valamelyik fiút hívta fel, hogy jöjjön érte.
-Fél óra múlva-
A fél órát, ameddig érte jött valaki, végig beszélgettük. Megtudtam róla sok mindent, amit a média által nem tudhattam. Elmondtam neki, hogy szeretem a zenéjüket és követem róluk a híreket is. Ezen nagyon meglepődött, mivel nem gondolta volna, hogy egy ilyen kiegyensúlyozott személyiség szereti az e fajta zenéket. Hirtelen csengettek, ezért az ajtóhoz mentem. Ashton Irwin állt előttem.
- Szia, az őrült haveromért jöttem.- mondta mosolyogva.
- Szia, az őrült haverod a kanapémon ül és segítség kéne neki, mert nem nagyon tud felkelni. Gyere beljebb.- tártam szélesebbre az ajtót. Besétált a nappaliba, ahol ott volt ő. Utána mentem.
- Csá haver, mi történt veled?- kérdezte meglepődve.
- Ah majd elmesélem csak segíts felállni.- mondta kényelmetlenül. Segítettem nekik eljutni az ajtóig, ahol átadtam a teljes testsúlyt Ashtonnak. Luke még mondott pár szót.- Köszönöm Rose, hogy a gondomat viselted, remélem még találkozunk.- mondta szélesen mosolyogva.
- Szívesen, remélem én is.- nevettem fel.- Sziasztok.- integettem utánuk
- Szia.- köszöntek el kórusban. Nehézkesen beszálltak az autóban és elhajtottak.
Furcsa volt ez az egész, kíváncsi vagyok találkozni fogunk-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése